Milyen volt az első IntimiTárs este?

Az első harminc percben volt bennem izgalom.

Bár évek óta emberekkel és párokkal dolgozom, ez az este számomra is új volt. Nem tudtam pontosan, hogyan érkeznek majd meg a résztvevők a térbe, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és milyen hangulatot hoznak magukkal.

Egy dolgot viszont tudtam.

Nem workshopot szeretnénk tartani.
Nem tanítani szeretnénk.
És nem problémákat akarunk megoldani.
 

Nem egy klasszikus workshopot szerettünk volna létrehozni...

Hanem egy olyan élményteret, ahol a párok néhány órára kiszakadhatnak a megszokott hétköznapokból, és újra egymásra figyelhetnek. Fontos volt számomra, hogy a szakmai tudás ne előadásként jelenjen meg, hanem élménnyé váljon. Olyan estét álmodtunk meg, ahol a párok nemcsak hallanak a kapcsolódásról, hanem meg is tapasztalhatják mindezt.

Már az első percekben érezhető volt, hogy mindenki kíváncsian érkezett. A kis létszám pedig végül ajándéknak bizonyult: nagyon bensőséges és biztonságos hangulat alakult ki, ami megkönnyítette azt is, hogy a résztvevők fokozatosan megnyíljanak.

Az este első részében apró kapcsolódásokkal kezdtünk.

Beszélgettünk arról, hogyan veszünk el sokszor a hétköznapokban, hogyan válunk szülőtársakká, munkatársakká vagy logisztikai csapattá, miközben a kapcsolatunk intimitása háttérbe szorul.

A párok ezután olyan kérdéseket kaptak, amelyekre a hétköznapok rohanásában ritkán jut idő.

Mikor érezted mostanában, hogy kapcsolódtunk?
Mitől érzed magad biztonságban mellettem?
Mi az, amit szeretsz bennem, de ritkán mondasz ki?

Nem kellett jól válaszolni.
Nem kellett megoldani semmit.
Csak jelen lenni.

Az egyik legszebb pillanat számomra a tükörjáték gyakorlat volt.

Ahogy a párok egymás mozdulatait követték, szemmel láthatóvá vált valami, amit nehéz szavakba önteni.

Mintha lassan elkezdtek volna kinyílni.

Az este második felében a kapcsolódás egy új formát öltött

A beszélgetések, a figyelem és a játékos kapcsolódás után a mozdulatok kerültek a középpontba.

Vani vezetésével először a Hölgyek kaptak teret arra, hogy egy kicsit kapcsolódjanak önmagukhoz, a testükhöz és a női energiájukhoz. Néhány egyszerű mozdulat, egy kis játékosság és jelenlét segített megérkezni ebbe a minőségbe.

Később a férfiak is csatlakoztak a térhez, és megjelent a közös mozgás.

Nem koreográfiát tanultunk. Nem lépéseket gyakoroltunk. Sokkal inkább azt tapasztaltuk meg, hogyan lehet kapcsolódni a mozdulatokon keresztül.

Mit jelent vezetni. Mit jelent követni. És milyen érzés egyszerűen jelen lenni egymással a zenében.

Különösen jó volt látni, hogy a kapcsolódást segítő, játékos gyakorlatok hogyan oldották fel a kezdeti feszültséget. Ahogy haladtunk előre az este folyamán, egyre több mosoly, egyre több nevetés és egyre több valódi pillanat született. Mire elérkeztünk a közös tánchoz, már egészen más energiája volt a teremnek, mint az érkezéskor.

Ez volt az egyik legfontosabb tapasztalatom az este során, hogy milyen sokat tud adni két embernek néhány óra, amikor valóban egymásra figyelhetnek.

Nem azért, mert minden megváltozik.

Hanem azért, mert újra időt, figyelmet és teret kapnak egymásra.

Az egyik résztvevő pár így fogalmazott az este után:

Az esküvő előtti kapkodás közepette ez az este segített kiszakadni a teendőkből és jobban egymásra hangolódni. A négy óra pedig szinte észrevétlenül repült el.

Ami pedig számomra a legfontosabb megerősítés volt, hogy minden IntimiTárs este más lesz.

A program váza ugyanaz, de a hangulatot mindig azok az emberek alakítják, akik belépnek a térbe.

Az ő nyitottságuk.
Az ő történeteik.
Az ő kapcsolódásuk.

És talán éppen ettől válik minden alkalom egyedivé.

Az első IntimiTárs este után egy dologban biztos vagyok.

Érdemes folytatni.

Már készülünk a következő állomásra, amelynek Budapest ad majd otthont.

Bár minden alkalom más lesz, egy dolog változatlan marad: szeretnénk olyan teret létrehozni, ahol a párok néhány órára kiszakadhatnak a hétköznapokból, lelassulhatnak, és újra kapcsolódhatnak egymáshoz.

Találkozunk Budapesten.